fbpx



Amikor a gyermekedért mész az iskolába, a tanárnő szerint az egész tanítási nap alatt kedves és szófogadó volt, de mégis, mire hazaértek, te ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalod? Ez nem jelenti azt, hogy a gyereknek két személyisége lenne, sokkal inkább egy általánosan megfigyelhető jelenség állhat a háttérben, melyet a szakemberek „iskola utáni önuralom összeomlás” jelenségének is neveznek. Ez egyrészről természetes, másrészről viszont segíthetsz a gyermekednek, hogy hamar túljusson rajta.

Az „iskola utáni önuralom összeomlását” a gyerekek egészen eltérő módon élhetik meg: a túltelítődés és túlpörgés hatására vannak olyanok, akik dühkitörést produkálnak vagy teljesen elutasítják a szülői irányítást, míg mások inkább a teljes elvonulást választják az iskolából való hazaérkezést követően.

Stacy Haynes pszichológus szakértő szerint teljesen természetes a gyermekek számára az, hogy amint kilépnek az iskolaajtón, szabadjára engedik az érzelmeiket, a mentális és fizikai energiáikat. A tanítási órák alatt ugyanis intenzív önfegyelmet kell tanúsítaniuk, uralkodniuk kell az igényeiken és vágyaikon, ami nagyon megterhelő lehet számukra.

Megfigyelhető, hogy az iskolából hazatérő gyermek egészen hasonlóan kezd el viselkedni, mint a kisebb gyerekek, érzelmileg visszatérnek saját kisgyermekkori reakcióikhoz. :nyafognak, sírnak, dühkitöréseik vannak, esetleg követelőznek, hisztiznek, kedvetlenné válnak,kiborulnak, úgy viselkednek, mintha teljesen kimerültek lennének.

Mit tehetünk szülőként, hogy segítsünk gyermekünknek túljutni ezen a nehéz érzelmi állapoton?

Amikor a gyermekünkért megyünk az iskolába, vagy ő hazaér, szülőként természetes módon kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen napjuk volt.. A gyereknek azonban ez az utolsó dolog, amire valójában szüksége van. Ha segíteni szeretnénk, akkor célravezetőbb, ha engedünk számukra teret és időt, hogy egyenek valamit és kikapcsolódhassanak. Az iskolából hazaérve ajánljunk számukra valamilyen kedvelt fizikai tevékenységet, például sétát, sportot, mozgásos játékot, mert ezek sokat segíthetnek abban, hogy kiegyensúlyozzák a lelki és fizikai folyamataikat. A házifeladat is várhat még egy keveset, sőt, akár még könnyebben is mehet, ha előtteengedjük a gyermeknek, hogy kikapcsolja egy kicsit az agyát. Tudatosítanunk kell azt is, hogy szülőként mi magunk miként viselkedünk, mert a gyerekek a szüleik viselkedését tekintik követendő példának. Amennyiben feszültek és ingerlékenyek vagyunk mi ismikor munka után hazaérünk a családunkhoz, akkor a gyermekünk is hasonlóan fog viselkedni, mert ezt látja tőlünk. Talán nem meglepő módon a felnőtteknél is ugyanígy megfigyelhető a „munka utáni önuralom összeomlásának” jelensége, ezért érdemes tudatosan figyelnünk arra, hogy szülőként miként érünk haza. Segíthet, ha hazafelé igyekszünk leereszteni, elengedni a
felgyűlt feszültséget, hogy a megérkezéskor ismét a kedves és odafigyelő oldalunkat mutathassuk meg a gyermekünknek, családunknak. Ebben segíthet például a meditáció vagy a jóga, amit akár a gyerekünkkel közösen is kipróbálhatunk.

Az „iskola utáni önuralom összeomlásának” jelensége meglehetősen sok gyermeket érint, főleg 12 éves kor alatt. Ugyanakkor megnyugtató lehet, hogy az erős érzelmi megnyilvánulások idővel jellemzően enyhülnek. Egyrészről azért, mert a gyermekek érzelmileg érettebbé és reziliensebbé ( itt a jelentést ki kéne írni) válnak, másrészről azért, mert hozzászoknak a megváltozott időbeosztáshoz és követelményekhez. Amennyiben pár hónap elteltével nem érzünk enyhülést, érdemes szakember segítségét kérni.

Addig is, legyünk tekintettel arra, hogy az iskolába való beszokás, visszaszokás a család minden tagjának változást jelent, amihez alkalmazkodni kell.

Az iskola utáni önfegyelem összeomlása valós – így segíthetsz a gyermekednek

A gyermeked tanára szerint a gyerekek olyan kedvesek a tanítási idő alatt, amennyire csak lehet, de te mégsem ezt tapasztalod, amikor elmész értük az iskolába. Ez nem azt jelenti, hogy két személyiségük lenne, hanem egy olyan jelenséget takar, melyet az iskola utáni önfegyelem összeomlásának is neveznek. És, a szakértők szerint, ez ugyanannyira általános jelenség, mint amennyire segíthetünk a gyerekünknek túljutni rajta.

Ezt a gyermekek eltérő módokon élhetik meg. Vannak, akiknél teljes lefagyás jelentkezhet, aminek keretében dühkitörést élhetnek meg, vagy a szülői irányítás teljes elutasítását, míg másoknál túlpörgés vagy teljes visszavonulás figyelhető meg az iskolából hazatérve.

Stacy Haynes pszichológus szerint teljesen természetes a gyermekek számára, hogy szabadjára engedik az érzelmei, mentális és fizikai energiáikat, amit kilépnek az iskolaajtón. Hiszen a tanítási órák alatt intenzív önfegyelmet kell tanúsítaniuk.

Az iskola utáni önuralom összeomlása meglehetősen sok gyermeket érint, főleg 12 éves kor alatt, ami idővel enyhül, ahogy a gyermek érzelmi rezilienciája megerősödik.

Egészen addig, az iskola utáni önuralom összeomlásának egészen hasonló a kisgyermekek kiborulásaihoz. Ennek az az oka, hogy az iskolából hazaérve érzelmileg visszatérnek a kisgyermekkorba. Úgy viselkednek mint amikor még kisebbek voltak, nyafognak, sírnak, dühkitörésük van, követelőznek, hisztiznek vagy kedvetlenné válnak. Általánosságban kiborulnak. Úgy látszanak és viselkednek, mintha teljesen kimerültek lennének.

Mit tehetünk szülőként, hogy segítsünk a gyerekünknek túljutni ezen az érzelmi állapoton?
Amikor a gyermekért megyünk az iskolába, vagy gyermekünk hazaér, szülőként kíváncsiak vagyunk, hogy milyen napjuk volt az iskolában. De a gyermeknek valójában ez az utolsó, amire szüksége van tőlünk. Sokkal célravezetőbb, ha engedünk a gyereknek egy kis teret és időt, hogy egyen valamit és kikapcsolódjon. Közvetlenül az iskola után ajánljunk számukra valamilyen fizikai tevékenységet, amit kedvelnek, pl. sport, jóga, sétálás, játszás, mert ezek sokat segíthetnek kiegyensúlyozni a testi és lelki folyamataikat. A házifeladat és várhat egy kicsit, sőt, akár jobban is mehet, ha engedjük, hogy kikapcsolják az agyukat egy kis időre.

Szülőként azt is érdemes tudatosítanunk, hogy mi magunk miként cselekszünk, amikor hazaérünk, mert a gyerekek leginkább a szülők hozzáállását tekintik példának. Ha mi magunk is még irritáltak vagyunk, amikor hazaérünk, a gyermekünk is valószínűleg hasonlóan fog viselkedni, mert ezt látja tőlünk. Ugyanis felnőttként mi magunk is megélhetjük a „munka utáni önuralom összeomlásának” jelenségét.
Ezért érdemes a saját hazaérkezésünk során is tudatosabbnak lenni. Például a hazafelé úton odafigyelni, hogy kieresszük magunkból a munkahelyi feszültséget, hogy a családunk számára ismét az odafigyelő, kedves oldalunkat mutathassuk. Ebben segítségünkre lehet egy kis meditáció, amit útközben is elvégezhetünk. Ezt akár a gyermekünkkel közösen is kipróbálhatjuk.

A tanév előrehaladtával az iskola utáni önuralom összeomlása enyhülni szokott, részben azért, mert a gyermek érettebbé válik, másrészt azért, mert hozzászokik az új időbeosztáshoz és elvárásokhoz.
Amennyiben pár hónap elteltével mégsem tapasztalunk enyhülést, érdemes szakember segítségét kérni, hogy könnyítsünk a saját és gyermekünk helyzetén.

Addig is legyünk tekintettel arra, hogy az iskolába való visszatérés a család minden tagja számára változás, amihez alkalmazkodni kell.

Készült: Mother.ly cikk nyomán