fbpx



Honnan jött a szülői EQ tréning ötlete?

Pár hónapja egy csapatnyi EQ fejlesztő szakemberrel Siófokon találkoztunk egy szakmai napra. Igazi felnőtt témákon dolgoztunk, amikor délután az egyik szakember feltette a kérdést a csapatnak: „Nekem esetleg tudtok segíteni? A kisfiam állandóan a tableten játszana, és nagyon nehéz számomra, hogy működő kereteket szabjak az okos kütyük használatának.”

„Miért is ne?” – vágtuk rá. „Nézzük meg!”
Pár szakember vállalta a tabletező gyermekek szerepét, a többi szakember pedig a szülők szerepét. Felépítettük a probléma helyszínét és magát a konfliktust, illetve a szülő és a gyermek között jellemzően kialakuló párbeszédet. Villámgyorsan bemelegedtünk, a szülői szerepbe és a gyerek szerepébe is. Hó-hó! Meg is érkeztünk. Pár perc múltán már nem értettük egymás érveit, alig láttuk egymást, alig tudtunk kapcsolódni. Hiába mondták a „szülők”, hogy mit szeretnének, a „gyerekek” ezt egyáltalán nem értették. És ugyanez visszafelé. Patthelyzet.

Mit lehet itt tenni?
Nekiláttunk feltérképezni a konfliktus mögött húzódó érzelmeket és motivációkat. Miért csinálja ezt a szülő? Miért reagál így a gyermek? Mi lehet az, ami segít megérteni egymást? Ami közelebb vihet minket egymáshoz? Mit jelent a tablet a gyerek számára? Mit jelent a keretezés a szülő számára?
Emlékezetes találkozás lett. Ahogy megértettük egymást és újra kapcsolódtunk. A szülő és a gyermek.

Rájöttünk, hogy mindannyian erre vágyunk: a valódi kapcsolódásra.
Szeretnénk egymásnak a legjobbat nyújtani, de nem mindig tudjuk, hogy miként tegyük ezt. Ezért – ott, azon a délutánon – vállaltuk egymás érzelmeit, a szülőét és a gyermekét is, hogy valóban megértsük egymást. Hogy ne csak jól döntsünk, hanem bölcsen, empátiával.

És hogy mi volt ebben a történetben a legizgalmasabb?
A felismerések? Az újbóli kapcsolódás? Hogy a gyermek letette a tabletet? A szülő megértette, hogy valójában mire vágyik a gyermek? Hogy ezektől a felismerésektől és a megértéstől mindketten megnyugodtak és önmaguk lettek?
Nos, igen, ezek mind rendkívül fontosak. Mégis, ebben az élményben az volt a legizgalmasabb, hogy mindezeket úgy éltük meg, hogy valójában nem volt ott egyikőnk gyermeke sem. Csak mi, felnőttként és szülőként. És mégis úgy mentünk haza, hogy értettük a gyermekünket.

Szerző: Zétényi Anna, pszichológus

Szeretnél többet tudni a szülői EQ tréningről? Kattints ide >>