Mi leszel, ha nagy leszel?

Tudjuk-e, hogy milyen lesz a gyerekeink jövője? Hogyan élünk majd, mivel közlekedünk, hogyan kommunikálunk és tartjuk a kapcsolatot egymással, vagy hogyan dolgozunk? Fogunk dolgozni egyáltalán, vagy már csak a hobbinknak élünk? Izgalmas kérdések, ám a válaszokhoz leginkább csak a fantáziánkat hívhatjuk segítségül, vagy inspirációt meríthetünk a sci-fi filmek világából, melyek jóslatai azért válhatnak később valósággá, mert a jövőt előrevetítő látomások sok esetben a jövőkutatás tudományának eredményeit keltik életre.

Amit már ma is látunk, hogy a jövő fejlődése előre nehezen kiszámítható. A megszokott gondolkozásmóddal biztosan, a mindennapok szintjén ugyanis azt vesszük alapul és abból indulunk ki, amit már ismerünk a világról. Gondoljunk csak az automobil megjelenésére. Amíg az emberek ló vontatta járművekkel közlekedtek, és gyorsabban akartak haladni, befogtak még egy lovat, vagyis kiterjesztették az addigi tudásukat. Így ment ez addig, amíg nem jött valaki, aki a lovak helyett megálmodta a motorhajtású járművet. Az automobillal Henry Ford forradalmasította a közlekedést, ahogy az Apple is a mobileszközök használatát többek közt azzal, hogy eltüntette a billentyűket a telefonokról. Ezek az emberek megváltoztattak egy fennálló paradigmát, lerakták egy új gondolkozásmód alapjait. A Ford és az Apple találmányai elsőre nem tűntek logikusnak, csak utólag, amikor visszatekintünk rá.

A jövőnk nem a múltunk folytatása

Amikor a saját és gyermekeink jövőjéről gondolkozunk, hasonlóan működünk. Ösztönösen is azt vetítjük előre, amit már ismerünk, amit már megéltünk, vagyis a saját múltunkat. Szülőként a saját életutunk során már bevált – vagy működőképesnek gondolt – megoldási stratégiákat próbáljuk átadni a gyermekünknek, hogy neki már ne kelljen megélnie a bizonytalanságot, a kudarcot, a próbálkozásokat. A világ azonban folyamatosan változik és a választási lehetőségek tárháza is egyre bővül. Így hiába igyekszünk megtanítani a gyermekeinknek, ami már számunkra bevált, ami hatékony és biztonságos megoldás volt egykor, ez hosszú távon már nem fenntartható.

Ami a szülőnek tetszik, nem biztos, hogy jó a gyereknek

Sok szülő úgy gondolja, hogy felnőttként jobban tudja, mi lesz a jó szakma a gyermeke számára. Ebben azonban csak akkor lehet sikeres a gyermeke felnőttként, ha valóban élvezi majd a munkáját. Megfigyelhetjük azt is, hogy már kisgyermekként milyen játékok, tevékenységek érdeklik. A gyermekek a játékok, különösen a szerepjátékok során előszeretettel választanak olyan típusú elfoglaltságot, melyben örömüket lelik és amiben kiteljesedhetnek. A szülőként engedjük a gyermekeket, hogy valamennyire a saját útjukat járhassák, lehetőleg ne terheljük őket a saját elvárásainkkal és munkával kapcsolatos frusztrációnkkal. Nem érdemes pusztán azért informatikust nevelnünk a gyerekből, mert azzal magasabb keresetet érhet el, ha eközben ő majd boldogtalanná válik és kiég, hiszen alapvetően nem informatikus beállítottságú. Érdemes szülőként is önvizsgálatot tartanunk, hogy milyen számunkra a jó munka, számunkra mi a prioritás. Vajon a gyermekem is hasonlóan látja majd?

Új szakmák, új távlatok

A jövőkutatók szerint a világunk újabb paradigmaváltás közepén van. A technológia rohamos fejlődése, a robotizáció, az automatizáció, a mesterséges intelligencia, a 3D nyomtatás, a biotechnológia, géntechnológia térnyerése átalakítja azt a világot és azt a valóságot, amiben élünk. Hatással van a kapcsolatainkra, a szokásainkra, a közlekedésünkre – gondoljunk csak az elektromos és önvezető autókra -, és megváltoztatja a munkahelyeinket, a munkánkat is. Mit fogunk dolgozni egy olyan világban, ahol már most automaták intézik ügyeinket, robotok csetelnek velünk és szállodák helyett idegenek otthonában szállhatunk meg? Iszonyatos gyorsasággal tűnnek el szakmák és nőnek ki újak a semmiből. Kutatások rávilágítanak, hogy a mai óvodás korú gyermekek közel 70 százaléka felnőttként már olyan szakmában fog dolgozni, ami ma még nem is létezik.

A World Economic Forum minden évben kiadja a munkaerőpiac és szakmák jövőjéről szóló jelentését, mely rámutat, hogy a technológiai fejlődés a globalizációnak köszönhetően a világ minden táján hasonló változásokat indukál a munkaerőpiacon. A jelentés összesíti azt is, hogy várhatóan mely szakmák tűnnek el, és milyen új szakmák ívelnek fel a közeljövőben.

Eltűnő szakmák azok, amelyek nagymértékben automatizálhatók, például: könyvelők, banki adminisztrátorok, ügyvédek, adatgyűjtők és -elemzők, postai ügyintézők, gyártósori munkások, operátorok, adminisztrációs munkakörök

Megjelenő új szakmák, amelyek nehezen automatizálhatók, több emberi kreativitást igényelnek, például: innovációs szakemberek, big data specialisták, mesterséges intelligencia szakértők, robotmérnökök, digitális és közösségi marketing szakértők

Az elkövetkező jövőre nincs biztos recept, hiszen a technológiai és társadalmi változások önmagukban is tele vannak bizonytalansággal. Együtt kell haladnunk ezekkel a változásokkal, próbálkoznunk, értékelnünk, majd ismét próbálkoznunk. Számolnunk kell azzal, hogy nem minden lépésünket követi majd siker. De fel kell állnunk és haladnunk kell tovább. Emlékezzünk arra, ahogy egy kisgyermek megtanul járni. Előbb még ügyetlen, kipróbálhat akár ezer módot, ahogy nem megy, de közben mégis egyre jobban halad, megtalálja és megtartja az egyensúlyát. Már nagy távolságokat tesz meg, észre sem veszi, hogy hogyan csinálja. A jövő pedig azért is van, hogy mindezt tökéletesítse.