A FutureKids Intézet idén ősszel futtatott kutatásának eredményei szerint a szülők 43 százaléka úgy véli, hogy a gyermeke másként viselkedik otthon, mint az iskolában vagy más közösségben. Sok esetben a szülők azonban már a kérdésen is komolyan elgondolkoztak: “Valóban tudom, hogy miként viselkedik a gyermekem az iskolában?”.

A FutureKids Intézet 2018. szeptemberében indított online felmérést azzal a céllal, hogy gyors áttekintést kaphassunk arról, hogy miként is vélekednek a szülők a gyermekek érzelmi-társas kompetenciáiról. A mostani kutatás apropója egy nemrégiben Amerikában zárult hosszútávú kutatás – melynek során négy amerikai egyetem 700 gyermek életútját követte végig. Az előbbi kutatás meghökkentő eredménye, hogy a felnőttkori sikeres és boldog élet legerősebb előrejelzője a gyermekkori érzelmi és társas készségek fejlettsége. Vagyis minél fejlettebb a gyermek érzelmi szabályozása, tudatossága, együttműködési- és segítőkészsége, annál nagyobb valószínűséggel lesz sikeres fiatal felnőttkorában.
Az amerikai kutatásról bővebben itt olvashat >>

Mit jelent az érzelmi és társas kompetencia?

A magas érzelmi intelligenciával rendelkező személyek ezért kiegyensúlyozottabbak, empatikusabbak, céltudatosabbak, hatékonyabbak nem csak személyes életükben, hanem társas kapcsolataikban is.

Az érzelmi intelligencia annak a képessége, hogy okosan bánunk az érzelmeinkkel. Meghatározza, hogy miként észleljük és kezeljük a saját érzelmeinket és mások érzelmeit, miként reagálunk rájuk: miként gondolkozunk és cselekszünk. Ha tudatosan kezeljük az érzelmeinket, képesek vagyunk mélyebb szintű, gazdagabb emberi kapcsolatok kialakítására. Mindez hatással van az érzelmi stabilitásunkra, motivációnkra, önértékelésünkre, együttműködési képességünkre. A magas érzelmi intelligenciával rendelkező személyek ezért kiegyensúlyozottabbak, empatikusabbak, céltudatosabbak, hatékonyabbak nem csak személyes életükben, hanem társas kapcsolataikban is.
A társas intelligencia pedig ezzel párhuzamosan a többi emberhez való kapcsolatainkban játszik jelentős szerepet: könnyebben megértjük a másik ember érzéseit, céljait, motivációit, miközben jobban meg is értetjük magunkat – céljainkat, vágyainkat – a többi emberrel.

Mindezekből egyértelműen megállapítható, hogy az életben való boldogulásunkhoz – ahol a többi emberrel való együttműködés kiemelt jelentőségű – elengedhetetlenül fontossá vált az érzelmi és társas kompetenciáink fejlesztése, különösen a gyermekek esetében.

Mennyire fontosak az érzelmeink?

Ez azért is figyelemreméltó, mert a gyermek az érzelmek jelentését, azok kezelését már egészen pici korától elsősorban a szülői minták alapján sajátítja el.

A FutureKids Intézet legutóbbi, nem reprezentatív felmérése azt mutatta meg, hogy a felmérésben résztvevő családok többségében (60 százalék) a szülők rendszeresen beszélgetnek a gyermekkel az érzelmeikről, mert szerintük ez fontos és szükséges. A szülő mintegy negyede (27 százalék) úgy gondolja, hogy azért a beszélgetések során vannak olyan érzések, melyeket nem szívesen osztanak meg a gyermekkel, hogy megkíméljék őt. Mindez természetes. A résztvevők 13 százaléka azonban úgy nyilatkozott, hogy csak akkor beszélgetnek a családban az érzelmekről, amikor valamilyen probléma merül fel. Ez azért is figyelemreméltó, mert a gyermek az érzelmek jelentését, azok kezelését már egészen pici korától elsősorban a szülői minták alapján sajátítja el. Vagyis, ha az érzelmekről otthon, a családban nem szokás beszélgetni, az egyrészről hátrányt jelent a gyermek számára az érzelmek tudatosításában és megértésében, másrészről a gyermek azt a mintát tanulja meg, hogy az érzelmekről nem beszélünk, azokat szavakkal nem fejezzük ki, így a nem tisztázott érzelmek előbb-utóbb más módon kerülhetnek felszínre, pl. nem megfelelő viselkedés formájában.

Természetesen az érzelmekről való beszélgetést is meg kell tanítanunk a gyermekek számára. A résztvevő szülők mintegy 50 százaléka szerint a gyermekük rendszeresen kezdeményez beszélgetést az érzelmeiről, a családok 7 százalékánál csak akkor beszélget a gyermek az érzelmekről, ha a szülő rákérdez. A résztvevő szülők 35 százaléka úgy látja, hogy a gyermekük csak akkor szeret beszélgetni az érzéseiről, ha valamilyen problémája, nehézsége adódik, ilyenkor a szülő azzal segíti őt, hogy ehhez támogató környezetet biztosít, például alkalmat teremt a beszélgetésre. Vannak azonban olyan gyerekek is, akik nem hajlandóak beszélgetni az érzéseiről, bezárkóznak. A gyermek ilyen jellegű – főleg hosszabb ideig tartó – bezárkózását nem ajánlott ennyiben hagyni, érdemes minél előbb megtudni, hogy mi állhat az elzárkózás hátterében, például valamilyen trauma vagy a bizalom hiánya.

Persze szülőként törekszünk arra, hogy megértsük a gyermekünk érzéseit

A résztvevő szülők kétharmada (60 százaléka) úgy nyilatkozott, hogy a legtöbb esetben be tudja azonosítani, hogy gyermeke mit érezhet, de vannak olyan pillanatok, amikor nehezen tud rajta kiigazodni. Ilyenkor segíthet az őszinte beszélgetés, amikor megpróbáljuk megérteni a gyermekünk érzéseit, illetve aktívan tehetünk azért, hogy a gyermek jobb, elfogadhatóbb érzelmi állapotba kerüljön.
A felmérés szerint, konfliktushelyzetekben a szülők túlnyomó többsége (81,5 százaléka) törekszik arra, hogy megértse, hogy miért is viselkedik a gyermeke úgy, ahogy, és a legtöbb esetben ez sikerül is elérnie.
Az érzelmek helyes irányba terelése persze már több kihívást tartogat a szülők számára. Amíg a válaszadó szülők 42 százaléka úgy érzi, hogy egészen jól tud hatni a gyermeke érzelmi állapotára és kölcsönösen odafigyelnek egymásra, addig újabb 42 százaléka szerint igyekeznek ugyan hatni a gyermek érzelmi állapotára, de ez nem mindig sikerül.

Az érzelem látványos kifejeződési formája a viselkedés

Az iskolában a gyerekek szemszögéből azonban belépnek a kortárs kapcsolatok elvárásai is, vagyis a kortárs közösségben való érvényesüléséhez a gyermekek eltérő viselkedési stratégiái alakíthatnak ki.

Az érzelem egy energia, mely a külvilág számára szavak, gondolatok és viselkedés útján mutatkozik meg. Tudnunk kell, hogy minden érzelem elfogadható és helyén való. Azonban az érzelmek megéléséhez kapcsolódó viselkedés már lehet, hogy – társadalmilag, kulturálisan, morálisan – nem elfogadható vagy hasznos. Azt, hogy az érzelmek megéléséhez és kezeléshez milyen viselkedési formák tekinthetők adekvátnak, a gyermek leginkább a családjában, szűkebb környezetében (iskolában), kortársai között sajátítja el. Esetleg példaképek viselkedésének utánzásával.

A felmérésben résztvevő szülők többsége (63 százaléka) úgy látja, hogy gyermeke megfelelő módon tudja kifejezni vágyait és igényeit, illetve konstruktívan áll azok megvalósításához. A szülők 28 százaléka viszont arról számolt be, hogy gyermeke az igényeit hisztis, követelőző formában fejezi ki. Vagyis nem rendelkezik megfelelő viselkedési eszköztárral vagy normákkal.

Az otthon az a terület, ahol a szülő a gyermek viselkedésére közvetlen ráhatással van. Az iskolában a gyerekek szemszögéből azonban belépnek a kortárs kapcsolatok elvárásai is, vagyis a kortárs közösségben való érvényesüléséhez a gyermekek eltérő viselkedési stratégiái alakíthatnak ki. A résztvevő szülők 43 százaléka szerint gyermekénél előfordul, hogy otthon másként viselkedik, mint az iskolában vagy más közösségben. A kitöltők 29 százaléka szerint a gyermeke megfelelően tud viselkedni, reagálni az adott helyzetekben. Azonban több szülő ennél a kérdésnél gondolkozott el azon, hogy a gyermeke vajon hogyan viselkedhet az iskolában.

Együttműködés és kortárs kapcsolatok

A barátokkal való játék és kapcsolat igen fontos szerepet játszik a gyermek életében: a társas támogatás hozzájárul az énkép kialakulásához, erősíti a pszichés immunrendszert, a barátok közötti együttműködés segíti mások megértését és az énhatékonyság társakra való kiterjesztését.

Az iskola tekinthető a társas kompetenciák és kortárs kapcsolatok fejlesztésének kiemelt területének. A felmérésben résztvevő szülők 40 százaléka szerint a gyermeke szívesen van a kortársaival, amikor ehhez kedve van, és jól ki is jön a vele egykorú gyerekekkel. A válaszadó szülők 45 százaléka szerint gyermekének emellett olykor szüksége van az elvonulásra, egyedüllétre is, ami természetes. A gyermekek 4 százaléka azonban nehezen jön ki a kortársaival, bezárkózik vagy magában játszik. Hét százalékuk pedig a saját koránál idősebb vagy fiatalabb gyerekek társaságát keresi. Utóbbi két esetben érdemes figyelnünk, hogy mi állhat ennek a hátterében, miért kerüli a gyermek a vele egykorú gyerekek társaságát (például félelem a kiközösítés miatt).

A felmérésben résztvevő szülők többsége (62 százalék) úgy látja, hogy gyermek jól kijön a kortársaival, az iskolában, szakkörökön több barátja is van. Négy százalékuk viszont arról számolt be, hogy gyermekének alig vannak barátai, újabb négy százalékuk szerint pedig gyermekének ugyan vannak barátai, de gyakran váltogatja őket. A barátokkal való játék és kapcsolat igen fontos szerepet játszik a gyermek életében: a társas támogatás hozzájárul az énkép kialakulásához, erősíti a pszichés immunrendszert, a barátok közötti együttműködés segíti mások megértését és az énhatékonyság társakra való kiterjesztését.

A résztvevő szülők 60 százaléka szerint gyermeke jól tud együttműködni a kortársakkal, de a nézeteltéréseket (eltérő igényeket) még nehezen kezeli. Ehhez érdemes számára egyszerűbb megküzdési stratégiákat ajánlani, azokat közösen kipróbálni. 26 százalékuk úgy látja, hogy gyermeke jól tud együttműködni a társaival és mindig eléri azt, amit szeretne. Ezzel szemben a szülők 5 százaléka azt látja, hogy gyermeke számára nehéz az együttműködés, mert a többiek sokszor elnyomják a gyermekét, a többiek ráerőltetik a saját akaratukat. Míg az előbbi esetben a szülőnek érdemes odafigyelnie, hogy a gyermek érdekérvényesítése helyes mederben folyjon, addig az utóbbi esetben a gyermek önérvényesítési és énvédelmi képességeit szükséges megerősíteni.

Gyermekeink érzelmi világa a világ egyik legfontosabb dolga

Az érzelmeink jelentését és értelmezését életünk végéig tanuljuk….

A FutureKids Intézet jelen kutatása is rávilágít arra, hogy mennyire fontos a gyermekek érzelmi és társas kompetenciáinak tudatosítása és fejlesztése. Az érzelmeink világa épp annyira része a mindennapjainknak, mint az iskolai tanulás, a helyes táplálkozás vagy a közlekedés. Az érzelmeink jelentését és értelmezését életünk végéig tanuljuk, az érzelmeinkből fakadó energia okos felhasználása motivációnk kimeríthetetlen forrását nyújtja, míg az érzelmeink üzenetei tökéletes iránytűként mutatják helyünket a világban. A feladatunk az, hogy mindezt észrevegyük és megtanítsuk gyermekeink számára is.

Szerző: Zétényi Anna
FutureKids Intézet

.
A FutureKids Intézet kutatásáról:

A FutureKids Intézet 2018. szeptember 15. és 2018. október 2-a között futtatott online felmérést, hogy gyors áttekintést nyerjen, miként vélekednek a szülők a gyermekek érzelmi és társas készségeiről. A nem reprezentatív felmérést a www.jovogyermekei.hu weboldalon keresztül mintegy 120 szülő töltette ki.
A felmérésben résztvevők többsége (60,5 százaléka) 36-45 év között szülő volt, 71 százaléka felsőfokú végzettségű (főiskola, egyetem), a kitöltők 37 százaléka egy gyermeket nevel, míg 40 százaléka kétgyermekes szülő. Jellemző volt, hogy a kitöltők 68 százalékánál a gyermek szülei együtt élnek, 13 százaléka gyermekét egyedül neveli, míg 16 százalékánál a szülők elváltak, a gyermekek mozaik családban élnek.