Nem véletlen, hogy farsang alkalmával a gyermekek izgatottan kérik szüleiktől a szuperhőst, tündért, vagy mesefigurát ábrázoló maszkok, álarcok elkészítését. A rohanó hétköznapokban alig jut eszünkbe, hogy ez a kérés milyen fontossággal bír a gyermek számára: az álarc, egy másik szerep viselése, a mesevilág valóságként megélésének lehetősége olyan érzelmi ingert jelent a gyermekek számára, ami a személyiség fejlődése szempontjából szinte alig pótolható. Megengedettként másnak lenni ebben a szigorú szabályokra építő világban mesés szabadság a gyermekek számára.

A farsang különösen jó alkalom arra, hogy a gyermekek szerepjáték formájában kiélhessék fokozott érzelmi világukat, átadhassák magukat a fantáziavilág élményeinek. Ez az alkalom különösen jó arra, hogy a szerepjáték segítségével a magasabb rendű érzelmek, mint az empátia, a szolidaritás, az erkölcs, vagy éppen az esztétikai érzék kifejlődésének teret nyújthassunk. A gyermekek csapongó gondolati világát, reproduktív fantáziáját, majd alkotó képzeletét a farsangi szerepjáték hihetetlen mértékben támogatja: annak megélése, hogy a társadalom számára is elfogadott bármilyen mesebeli szerep jól látható jelmezbeli viselése, szinte lenyűgözi a gyermekeket.

Miért jó a farsangi szerepjáték? Más szerepekbe bújva a gyermek megtanulja a más szemszögből megélt érzelmek felismerését, erősíti a társas mintákat, az új, pozitív, különleges mesebeli érzelmekkel a szorongás jól oldható, a konfliktusok feldolgozása könnyedebben, gördülékenyebben élhető át, a szorongásmentes környezet fejleszti a kommunikációt, az intelligenciát, a megoldási stratégiákat.

Te pedig, nagyra nőtt kisgyermek odabent! Emlékszel-e még, milyen jó volt farsangkor, amikor szárnyalt a képzeleted édesanyád, vagy édesapád által készített, büszkén viselt jelmezedben? És milyen lenyűgöző, furcsa mesebeli világ volt, mikor mások is mesefigurákká változtak? Felnőttként gyorsan felejtünk. Túl decenssé, konformistává válunk: hiszen hol lenne elfogadható, hogy mi magunk is jelmezt öltsünk, és együtt képzeljük el a mesevilágot gyermekünkkel együtt? „Egy felnőtt legyen felnőtt!” – legtöbben így gondoljuk, pedig csupán önmagunknak állított korlátaink választanak el ilyen módon attól, hogy önfeledt mesevilágban játszassunk együtt gyermekünkkel. Farsang van, éljenek a nagyra nőtt és cseperedő ’katicabogarak’! 🙂 Ha nincs rá máshol ok, hát otthon, mert álarcot közösen festeni sosem késő!