Ki gondolta volna, hogy az érzelmek szabad kifejezésének támogatása nagymértékben hozzájárul az érzelmi intelligencia gyermekkori fejlesztéséhez? Vagy, hogy már egészen korán szükséges, hogy a szivárvány minden spektrumában pompázó gyermeki érzelmek hullámzásának természetes megélésében mi magunk lehetünk a legfőbb akadályok, vagy éppen segítők? 7 fő lépés, amivel a gyermekek kibontakozó érzelmi intelligenciáját közvetlenül támogathatjuk és 1 feladat felnőtti énünknek, ami sokat változtathat a közös jövőképünkön.

1. Engedd, hogy szárnyaljon a szabad önkifejezés!
Számos kutatás szerint a magas érzelmi intelligenciával rendelkező gyermekek szocializációs környezete lehetőséget ad arra, hogy hogy szabadon kifejezhessék a gondolataikat, érzelmeiket, megfigyeléseiket. Ebben a legfőbb szabály, hogy az önmaga kiteljesedésének folyamatát megélő gyermeknek ne mondják lépten-nyomon azt, hogy nincs igazuk, mindaddig amíg arra alapos magyarázat nincsen. Ha pedig magyarázattal is rendelkezünk, hogy miért nincs igaza, azt ítélkezés-mentesen kell megtennünk, hogy a gyermek érzelmei ne sérüljenek. A szocializációs érési folyamatban a gyermek önmagáért való helytállásában az állandó negatív visszajelzés az önmagunkba vetett hit legfőbb gátja. Gondoljunk csak a tanulási folyamatra: ha mindig mindenki azt mondja, hogy nem jó, amit teszünk és ránk cáfolnak, vagy állandóan kételkednek bennünk, egy idő után tanult tehetetlenségbe burkolóznánk. Engedni kell, hogy a szerető szülői terelgetés mellett a gyermek a maga gyermeki meglátásaival úgy és olyan módon szemlélhesse a világot, nyilatkozhasson róla, ahogy jónak látja. Ha jobban odafigyelünk, meg fogunk lepődni: gyakran a gyermekek mondják ki a legnagyobb igazságokat!

2. Igazságos bánásmód: ami életre szóló nyomokat hagy
Engedd meg a gyermekednek, hogy nagyobb beleszólása legyen az otthoni szabályokba és dinamikába. Fontos, hogy ez a konstruktív részvétel egyben azt is jelenti: ahányszor csak szükséges a gyermek számára érthető módon mondjuk el, miért van például a családban az egyik testvérnek nagyobb figyelemre szüksége, mint neki, vagy hogy adott döntésben miért inkább a szülői iránymutatás és nem a gyermek(ek) véleménye szerint cselekszik a család. Az igazságos és elismert státusz és a magyarázat e tekintetben rendkívül fontos. A családi rendszerben megtapasztalt tisztességes és elsősorban igazságos bánásmódban a gyermek azt éli meg, hogy érzelmeit elismerik, teljes énként funkcionálhat a legszűkebb és legfontosabb szocializációs színterében. Nem félretehető, hanem fontos személyként van jelen, pontosan ugyanannyira, mint a többi családtag. Ez az értékközvetítés az érzelmi intelligencia fejlesztésének ugródeszkája és legfontosabb alapköve.

3. Mutasd meg, hogy milyen az egészséges kommunikáció
Tegyünk fel magunknak a kérdést: Hányszor és hogyan beszélgetünk másokkal? Hányszor beszélünk otthon a napi történésekről? Valóban odafigyelünk, vagy csak kötelességből tesszük? A gyermekek folyamatosan figyelnek bennünket, ezért nagyon fontos, hogy a szülők megmutassák, miként is zajlik az egészséges kommunikáció. Nem csupán arról van szó, hogy a szülők figyelmesen meghallgatják egymást és készségesen válaszolnak, hanem ugyanezt a tiszteletet a gyermekeik felé is mutatják. Az aktívan és viszonylag kiegyenlítetten kommunikáló környezetben felnövő gyermekeket teljes értékű emberként hallgatják meg, reagálnak rájuk, ennek megfelelően úgy nőnek fel, hogy tudják, mennyire fontosak a családban. A kommunikációs sémák elsajátításának rendkívüli fontossága pedig abban áll, hogy a „hallgattassék meg a másik fél is” attitűd elsajátítása során a gyermek hihetetlen mértékben képes tanulni: érzelmekre kapott és várható érzelmi reakciókat, következményeket, szociális válaszreakciókat. Érdekesség, de szomorú tanulsággal szolgál, hogy az ún. „korlátozott kóddal” felnövő gyermekek, akiknek szülei kevésbé, vagy egyáltalán nem válaszolnak, nem adnak magyarázatot, ezen gyermekek sem az iskolai rendszerbe, sem korosztályi csoportjukba, sem pedig a társadalomba nem tudnak zökkenőmentesen integrálódni. Sajnos ez a hiányosság pedig később, felnőttként sem pótolható már teljesen. Az érzelmi intelligencia fejlesztésének kulcseleme a kommunikáció. Kérdezd, hallgasd meg és reagálj arra, amit mondani szeretne! Légy kíváncsi rá!

4. A közössé tett szabályrendszer
Ki gondolta volna, hogy a szabályok is fejleszthetik az érzelmi intelligenciát? Pedig a napi rutin kezdeti lépéseitől kezdve a gyermek minden egyes napi megszokott újabb teendőjével biztos érzelmi alapjában tovább építkezik. Kisgyermekként apró teendőket kaphat: utánozza a rendrakást, felcseperedve pedig a fogmosás-rendrakás-leckeírás mellett érzelmi stabilitásuk növekszik. Úgy képzelhetjük el a legjobban ezt a folyamatot, hogy érzelmi intelligenciájuk úgy kiterebélyesedik, mint egy fa koronája: viselkedési mintává válnak az eleinte mechanikusan, majd lassan belső motivációként közössé váló családi szabályok. Mindezek érzelmi értékkel bírnak a gyermek számára, érzelmi talapzatok, ahonnan az életbe elindulhatnak. Felnőttként ritkán vesszük észre, minden egyes szabály- és szokásrendszerünk gyermekünk érzelmi stabilitásának az alfája-omegája. Hogyan támogatható ez a folyamat? Mindamellett, hogy törekedni kell a szabályok közös meghozatalára, vagy legalább dicsérettel való megerősítésére, hasznos, haa szabályok megszegésének természetes következményei vannak, így például szülői megfeddés formájában, ezáltal válhatnak a szabályok a normális élet szerves részévé. Ahogy pedig a gyermekek egyre nagyobbak lesznek, engedjük megszámukra, hogy saját érdekükben maguk hozhassanak szabályokat vagy irányelveket.

5. Én elfogadlak téged, Te elfogadsz engem
Még akkor is, amikor a gyereknek nem sikerül teljesíteni a céljait, helyesen úgy kifejezni az érzelmeit vagy gondolatait, hogy számodra is elfogadható legyen, akkor is maradj gondoskodó és támogató! Úgy is lehet más véleményed, hogy közben megmaradsz támogatónak lenni. Jó dolog megtanítani a gyerekeknek, hogy rendben van az, ha másként éreznek, mint a többiek, hogy más a véleményük az életről. Ez remek lehetőség az empátia fejlesztésére is. Nem véletlen, hogy a nemzetközi szinten is vezető reformpedagógiai intézmények mindegyikénél megtalálható a módszer, melynek során a gyermekek szociális érzékenyítését például korosztályuknak megfelelő, kórházi, krónikus beteg gyermekek, vagy gondozási rendszerben felnövő, ott sokat nélkülöző, küzdő gyermekek látogatásával támogatják, esetleg idősotthonokba látogatnak önkéntes segítő munkát végezni. Belátni az emberi esendőséget annyi, mint Önnön korlátaink megtanulása révén elfogadni a minket körülvevő emberek és önmagunk érzéseit a maga abszolút természetességében. A reformiskolák ilyen tekintetben hihetetlen ugródeszkát nyújtanak a gyermekek érzelmi fejlesztéshez.

6. Mutasd meg a helyes határokat
Azok a gyerekek, akik gördülékenyen megértik és elsajátítják a helyes határokat, mindezt a szüleik példáin keresztül tanulják meg. Sok ilyen tanult viselkedési minta rögzül a szülő-gyermek és a szülő-barátok között interakciók során. Ahogy például a gyermek megfigyeli, hogy az apa és az anya miként viselkedik, kommunikál egymással, miként segítik egymást, miként engedik meg másoknak, hogy velük szemben viselkedjenek – mindez a gyerekben rögzül és ezt a mintát viszik tovább saját viselkedésükben. Az érzelmi intelligencia fejlesztése a szociális határvonalak ilyetén megtanulásával is jár: tudni, meddig mehetek el, a másikhoz hogyan viszonyulok, adott helyzetre hogyan reagálhatok helyesen, mit engedek meg a környezetemnek, vagy magamnak, mik a társas együttélés szabályai, mitől társ egy társ és mitől nem az – számtalan határvonal van, amihez első és legfőbb tanulópálya maga a szülői példa.

7. Taníts probléma-megoldási stratégiákat
Számos kutatási eredmény megerősítette, hogy a magas érzelmi intelligenciával rendelkező gyerekek szülei következetesen nyíltan kommunikálnak gyermekeik irányába, azaz nem rejtik el a gyermekeik elől az olyan problémákat, mint a munkahelyi, pénzügyi nehézségek, vagy akár a személyes küzdelmet. Ehelyett megmutatják számukra, miként lehet helyesen megoldani ezeket a problémákat. Természetesen eközben nem terhelik túl a gyerekeket a rengeteg információval, de megmutatják számukra, hogy az élettel együtt jár, hogy például a számlákat be kell fizetni, vagy hogy például a vitákat le kell rendezni, hogy az élet konfliktusokkal jár és mindez egészségesen, konstruktív módon megtehető. A rejtegetett problémákat a gyermek ösztönösen megérzi és a szülő tanult tehetetlenségét látva ő is pontosan ezt fogja csinálni későbbi szociális kapcsolatai során.
A legjobban úgy tudjuk fejleszteni a gyermekeink érzelmi intelligenciáját, hogy megmutatjuk számukra, hogy mi magunk fejlesztjük ezt magunkban. A gyerekek abból tanulnak, ahogyan élünk, és úgy élnek, ahogyan megtanulták.

Mindehhez elsősorban felnőttként saját berögződéseinkkel kell szakítanunk: önmagunk akadályaival szembesülni és azokat konstruktívan feloldani, hogy gyermekeink már – a korábbi generációtól eltérően – érettebb, jobb példával érvényesülhessenek a világban.