fbpx

Számos kutatás rávilágított arra, hogy a gyermekek társas és érzelmi készségeinek fejlettsége éppoly fontos a sikeres iskolai teljesítményhez, mint a kognitív, értelmi fejlettség. Ráadásul a társas készségek már azelőtt is fejleszthetők, mielőtt a gyermek iskolába menne, későbbi folyamatos fejlesztése pedig az iskolai élet folyamán jelentősen hozzájárul a gyermek sikerességéhez. Éppen emiatt az iskolát megelőző óvodáskor különösen fontos időszak, hiszen a kisgyermekek akkor kezdik meg a társas viselkedés alapvető készségeinek elsajátítását.
Vannak olyan társas készségek, melyeket különösen fontos már óvodáskorban elsajátítani, hogy később könnyebb legyen az iskolába való beilleszkedés. Ezeknek közül pár egyben az iskolaérettségi besorolás alapvető kritériumai is.

Mi az 5 legfontosabb társas készség óvodás korban?

Megérteni a különbséget a jó és a rossz között, és megérteni, hogy a cselekedeteknek következményei vannak.
Az iskola néhány gyermek számára akár sokkoló is lehet. Váratlanul Hirtelenjében olyan környezetbe kerülnek, ahol idegen felnőttek a szabályok hosszú sorát kérhetik rajtuk számon. Ez különösen nehéz átmenet lehet azon gyermekek számára, akiktől a szüleiken, gondozóikon kívül más felnőtt még soha nem várt el szabályszerűen semmit.
Ugyanakkor, ez az átmenet önmaga természetességében akár simán is lezajlik, amennyiben a gyermek megérti a különbséget jó és a rossz között. Ehhez az szükséges, hogy megtanulja figyelembe venni mások érzéseit és jogait, észlelni és tekintetbe venni azon felnőttek tekintélyét, akik a szabályok betartatásáért felelnek.

Szavakkal is kifejezik a szükségleteiket és érzelmeiket, és megértik, hogy másoknak is vannak érzelmeik.
A sikeres iskolai élethez elengedhetetlenül szükséges az, hogy a gyermekek megtanulják társas környezetben is helyesen kifejezni az érzéseiket. Óvodás korra a gyermeknek már képesnek kell lennie arra, hogy szavakkal is kifejezze, hogy hogyan érzi magát, esetleg mi bántja. Amennyiben ez még nehézséget okoz számára, és inkább más módon – például fizikai agresszióval, kiabálással vagy dobálással – mutatja ki érzéseit, számos nehézséggel szembesülhet később a csoporttársak, majd az osztálytársak között. Nem csupán azért, mert a környezetében lévő gyermekek így kisebb valószínűséggel értik meg az igényeit, hanem várhatóan az osztálytársakkal is adódhatnak társas nehézségeik, tehát nehezebben fognak barátokat találni, mint társaik. Fontos ezért, hogy megtanulják konstruktív módon kifejezni az érzelmeiket, és megtanulják megérteni és tisztelni mások érzelmeit is.

Megosztani, viszonozni és szépen beszélni, amikor más gyermekekkel játszanak.
Hangsúlyosan ezek a legfontosabb készségek, melyeket már óvodás korban el kell sajátítaniuk, azért is, mert ezek a gyermekek iskolai teljesítményére is folyamatosan hatással vannak. Igazán ritka az olyan óvoda, ahol minden játékból jut elég valamennyi gyermeknek, így mielőbb meg kell tanulniuk megosztani a játékokat, eszközöket és a figyelmet is. Ehhez nekünk, szülőknek is türelmesnek kell lennünk, mert a gyermekek még csak most tanulják, hogy miként osszák meg tárgyaikat egymással udvariasan. Olykor akár több év is eltelhet, míg erre következetesen képessé válnak, amelyben rendkívül nagy szerepe van a szülői magyarázatnak és példamutatásnak.

Egyedül vagy más gyermekekkel felügyelet nélkül játszani.
Ahogy a kisgyermekek idősebbé válnak, lassan több függetlenséget mutatatnak, kevesebb és kevésbé közvetlen felügyeletet igényelnek a szabályok, normarendszer elsajátításával. Ez az autoritásra törekvés egyrészt ösztönszerű, másrészt gyakran szükségből is így alakul, hiszen értelemszerűen egy csoportnyi gyermek esetében az iskolában nem lehet állandó személyre szabott felügyeletet biztosítani. Ezért fontos az, hogy a gyermek már óvodás korban képes legyen arra, hogy egy feladatot úgy végezzen el, hogy nem szükséges folyamatosan emlékeztetni őt arra, hogy mi a teendője. Ahogy erre képessé válik, az iskolában sikeresebb lehet a független feladatvégzésben, és személyes teljesítménye is jobban fejlődik. Nem utolsó sorban pedig ez az önállósodó munkavégzés később az önszabályozó tanulás legfontosabb alapköve lesz.

Képes legyen önálló döntéseket hozni, kockázatot vállalni, miközben biztonságban érzi magát.
Vannak olyan gyermekek, akik számára az óvoda akár egy ijesztő hely is lehet, mely folyamatos szorongással tölti el őket. Ezeknek a gyermekeknek később, az iskolában további nehézségei lehetnek, mert a szorongásuk megakadályozza őket abban, hogy új helyeket fedezzenek fel, új ötleteket és dolgokat próbáljanak ki. Pedig a gyermekkor éppen a próbálkozások helye és legfőbb ideje: felfedezni önnön korlátait és lehetőségeit, ennek itt és most van leginkább ideje az ember életében. Azok a gyermekek, akik kíváncsiak és saját életkoruknak megfelelően kockázatvállalóak, mert hibáikat úgy tekintik, mint egy újabb kihívást, ami után jobb megoldást találhatnak, ezek a gyermekek felnőttkori életükben is sikeresebbek, mint a szorongással beiskolázott társaik. A gyermeknek érezni kell, hogy az óvoda egy csodálatos hely, tele lehetőségekkel, játékkal, ahol mindig izgalmas új tevékenységet próbálhatnak ki. Ezért – amennyire lehetséges – segítsük a gyermekünket abban, hogy kialakuljon benne egy egészséges kíváncsiság, és nyitott legyen új dolgokat felfedezni. Ez sokat segítheti majd őt később, az iskolában is. Természetesen fontos, hogy ez a kíváncsiság együtt járjon a biztonság érzetével is – nem pusztán önmaga, hanem a többi gyermek szempontjából. Az ősbizalom a szülőben, a közösségben, önmagunk tetteiben és képességeiben olyan alapkő, ami ebben az korban adható át leginkább a gyermekeinknek.